Az álomvilágban bízhat csak az ember.
Az nem csapja be, nem hagyja cserben,
Nem töri össze a szívét,
És mindörökké kitart mellette.
A házasság szent kötelékébe csak az álmaimmal lépnék.
A bizalom örök, és az ember csak magában bízhat.
Ha ismeri magát tudja jól hogy bárkit átverhet
És mivel tudja hogy ő ösztönösen megteszi,
Mért embertársai ne tennék meg pont vele?
Hát az álom marad már csak egyedül.
Ami bizalom szikra megjelent azt mind az álom falja fel,
És ő az egyedüli akitől nem sajnálom.
Érte bármit megtennék.
Hát talán ő a harmadik és egyben utolsó.
Kíváncsi vagyok hoz-e még igaz szerelmet a jövő...
Hisz az álom... az álom mindent megad amire vágysz,
Kivéve egyet: a valóságot!
Kathy Zoei Torrance
2001. ősz