Eszement birkák nyargaltak a mezőn
Elszáguldottak messze földeken
Karok nyúltak végtelen füstkörmükkel felém
Eltűntek a fellegek
Közhelyek kincstárából merít az értelmetlen értelem
De nem találja mert bármerre néz, vizenyős talaj lép belé
Menekülni nem tud, mert nem akar, mert jól esik az ott lét
Az értelmetlen értelem nem más, mint egy képzelet
Szürke gondok telítenek be
Megint rád szállnak az ostoba fellegek
A rímeket meg minek keresed?
Kérdezte egy tagja a kecskesereg
Azt se tudod hol legyen vége
Csak írod, mert jól esik, hogy figyelmed véges
Egy rímszilánk ott megjelent
Én elkapom, majd lenyelem.
Kathy Zoei Torrance
2003. március