S mostantól a csupasz csontváz
Felölti magára zekéje ujját,
S balgán, hallgatagon vágtat el tovább
Léte majdan ködbe borul,
Mely már szutykos, porlepett
Hangja csendje felocsúdd
S a tájat sikoly zengi be
Piros lé folyt el tovább,
Tovacsordult, kárhozatott út porán,
Egy újabb mártír bőrin át
Teste vére forrón ömlik
Szeme fénye némán vár
Szája sarka lehanyatlik
Lénye nem mozdulhat már
Még mindig csak várva vár
Hiába tudja ő azt igazán
Többé már soha sincs: el tovább!
Sötétség átka hajtja bús fejét
S karolja vállra fel
Vadul szipolyozva sötét életét
Így tűnik némán, a semmibe el
Út porában fekve vár tovább
Egy csupasz csontváz maradvány,
Ki újabb gyilkos állomány
S mostantól a csupasz csontváz
Felölti magára zekéje úját,
S balgán, hallgatagon vágtat el tovább...
(Ím ez ördögi kör, soha be nem zárul már)
Kathy Zoei Torrance
2000.