2346-ra a Földön a nyomorúság és a jólét ellentéte olyannyira kiéleződött, hogy az emberiség kénytelen lett változtatni életmódján. Az addigra felhalmozott szeméthegyek, a feketére szennyezett víz, a valaha metropoliszokból, szellemvárossá vált területek - például New York -, mindezek az általunk teremtette dolgok nemcsak az emberiség kihalásának veszélyét jelentette, hanem sok más ugyanolyan élőlény kipusztulását is. Az élőlények 90%-a eltűnt a föld színéről. Ám fajunk még mindig nem tudta, vagy nem akarta tudni hogy mi a Földet megfertőző betegség oka.
Az elsők, akik kezdtek ráébredni a valóságra, és szembesülni az igazsággal, a tudósok voltak. A tudósok, mint valami új teremtők, az összes állatfaj klónozott példányát egy Noé bárkája nevű laboratóriumban szaporították, hogy ne vesszen ki az, ami egyszeri és megismételhetetlen. Vártak a napra, a nagy Napra, amiről mindenki beszélt. Az a Nap egy babona volt, amiben kivétel nélkül mindenki hitt. Azt jelentette, hogy egy napon végigsöpör a tisztító hullám, ami titokzatos erők találkozásakor keletkezik majd a dátumválasztó vonal mentén, és akkor a világunk egy virágzó bolygóvá válik.
Ahogy telt az idő, a tudósok kezdték elveszteni a reményt, és saját maguk akarták létrehozni a tökéletes bolygót. Száz év multán, 2467-ben kiépült az új rendszer, aminek az élén a tudósok álltak, és a bolygó valóban elkezdte kinyitni első bimbóit. A még akkor is ostoba emberek ezt a változást tartották a babona beigazolódásának. Azt hitték, hogy a misztikus erők a tudósokat ruházták fel saját hatalmukkal, akik így létrehozhatták a tisztító hullámot.
A rendszer élén állók elsődleges célja a tökéletesség és a jólét megteremtése lett. Így azt látták helyesnek, ha az embereket is megváltoztatják. Az újszülött csecsemőket válogatott génkombinációkkal látták el, így az új generáció hasonló gondolkodással, és igen fejlett agykapacitással rendelkezett. Lényegében ők teremtették meg az új világot, amiben minden, merev, tiszta, ünnepélyes, és gépies volt.
Miután 2500-ban kiépítették az időjárást szabályozó rendszert, a házakat már többnyire laterinből építették. Ez az anyag az acél és az üveg legjobb tulajdonságait egyesítette: rendkívül tartós volt és higiénikus. Rideg, ám egészséges, és biztonságos, lezárt zónát teremtettek belőle, amelyből nincs kijárat. Az ezen kívüli világban pedig szabadon és háborítatlanul élhetett a genetikai úton szaporított vad- és növényvilág. Így óvták a tudósok az embertől az újrateremtett természetet. Aki pedig arra vágyott, hogy átérezze, milyen volt valaha őseik világa, azoknak kíváncsiságuk kielégítésére víziós termeket nyitottak. Itt egy háromdimenziós szemüveg segítségével beléphettek a számítógépek által szerkesztett dimenzionális térbe, ahol valósághűen szembesülhettek a régi korok világával.
Az emberiség, a bolygó fertőző bacilusa, aki elpusztította a Földet, saját erejéből teremtette azt újjá.
Kathy Zoei Torrance
1999.